Gül Baba Türbéje állandó Kiállítás

Az állandó kiállítás középpontjában Gül Baba történelmi személyisége, a Türbe épületének története, valamint a XVI. századi, oszmánkori Magyarország bemutatása áll. A kiállítás nagy tetszésnek és látogatottságnak örvend, a 2018. októberi megnyitó óta havonta több ezer vendéget számlál.
Gül Baba Türbéje körül elhelyezkedő egykori Wagner villa alagsori termei a legutóbbi örökségvédelmi munkák során helyreállításra kerültek, így látogatóink elé olyan térsor tárulhat, amely 2018 előtt több évtizeden keresztül teljesen elzárva volt. Ma ez a tér ad helyet annak a török-magyar együttműködésben létrejött átfogó, izgalmas kiállításnak, amely bemutatja a hódoltság, a török-magyar kapcsolatok, illetve Gül Baba Türbéje történetének legfontosabb fejezeteit. A kiállításon többek között 15-16. századból származó, egykor a hódoltság-kori Budán használt tárgyakat, valamint életnagyságú viaszszobrok segítségével a dervisek világát is felfedezhetjük. Időben tovább haladva, a századforduló időszakából olyan tárgyakat tekinthetünk meg, melyeket egykor az oszmán palota ajándékozott Gül Baba Türbéje számára. Végezetül az érdeklődők a 20. század során szárnyra kelt, Gül Baba életéről szóló legendákkal is megismerkedhetnek.

 A MONARCHIA ” INSTABIL EGYENSÚLY” 

időszaki kiállítás

A Pesti Hírlap 1897. október 15-i számában olvashatjuk, hogy a Türbének már a Monarchia korában is rangos látogatói voltak, hiszen – a cikk szerint – még Erzsébet királyné is felkereste Gül Baba sírját. „Erzsébet királyné ma délután udvarhölgyével, Ferenczy Ida csillagkeresztes hölggyel egy udvari inas kíséretében meglátogatta Gül Baba sírját, s Bukatta Károlynak, a Wagner-féle nyaraló kertészének és felügyelőjének kalauzolása mellett bejárta a budai oldal legszebb részét, a nagyközönség előtt még ma is kevéssé ismert Szemlő-hegyet. Őfelsége harmadfél óránál tovább gyalogolt a vadregényes, omladványos hegyi ösvényeken s csak a Szemlő-hegy körülményes megtekintése után ült ismét kocsira, amely Gül Baba sírjának környékéről felsőbb rendeletre üresen vonult a Szép Ilonához, hogy itt a királynét bevárja.” Pesti Hírlap, 1897. október 15.

A fenti, korabeli feljegyzés ihlette kiállításunkat, amelyen Garay-Nagy Norbert Prima Primissima díjas festőművész alkotásait mutatjuk be.

A tárlat ingyenesen megtekinthető a Gül Baba Kulturális Központ és Kiállítóhelyen nyitvatartási időben (keddtől vasárnapig 10:00 és 18:00 óra között, hétfő szünnap).

Rodostóra nyíló ablak  időszaki kiállítás

 A Rodostóra nyíló ablak című építészettörténeti kiállítás a magyar–török építészeti és műemlékvédelmi kapcsolatok egyik legfontosabb témáját dolgozza fel. A tárlat korábban nagy sikerrel szerepelt a törökországi Tekirdağ (az egykori Rodostó) városában a Török–Magyar Kultúrházban az 56. Cseresznye Fesztivál hagyományos Magyar Napján.

A kiállítás eddig sosem látott tervek, tervrajzok, fotók és rajzok segítségével mutatja be II. Rákóczi Ferenc egykori ebédlőháza kutatásának kezdeteit, majd az épület magyar állam általi megvásárlását, illetve múzeummá alakítását. A tárlaton a 19-20. század során Rodostóba érkező magyarok által készített utcarajzokat is láthatunk. Így az összeállítás térben és időben is ablakot nyit Rodostóra.

A kiállítás a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, illetve magyar és török tervdokumentációs anyagok eddig alig kutatott lapjaira támaszkodva vezeti végig a látogatókat a rodostói magyar menekültekkel kapcsolatos kutatások kezdetétől, az 1860-as évektől egészen napjainkig, bemutatva az épületek lerajzolása, felmérése, később pedig megmentése ügyében tett vagy tenni kívánt magyar lépéseket. Így többek között bemutatja az ebédlőház egyes fa díszítőelemeinek leszerelését, majd Kassára szállítását, a kassai Rákóczi ház megnyitásának a trianoni békeszerződés utáni problémáit, majd az eredeti ebédlőház megvásárlását, múzeummá alakítását, valamint az épület és a múzeumi tárlat elmúlt évtizedekben végzett újabb és újabb felújításait.

A kiállítás a Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, az isztambuli Liszt Intézet, a Magyar Kulturális Központ, a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, illetve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar Építészettörténeti és Műemléki Tanszék együttműködésével valósult meg.